3.fejezet Megérkezés és búcsúzás
Az autóba miután bepakoltunk Sara-nál volt a kocsikulcs.
- Sara!!!! Ide adnád a kulcsot??- kérdeztem illedelmesen és artikulálva.
- Persze. Itt van.- és átadta a kulcsot és szomorúan tekintett a házra.
Az út kb 2 óra lehetett. ( de megérte annyit vezetni..)
Megérkeztünk a házhoz....
Ezt a házat néztük ki átmenetileg..
Nagyon örültünk mind a hárman mikor megérkeztünk.. Viszont nem olyan érzésem volt mint amire számítottam...Nagyon lelkifurdalásom volt amiatt, hogy nem köszöntem el JJ- ék től..MIután a furgonhoz mentem nem hittem a szememnek, mert JJ s Chris volt a furgonvezető..
- Sziasztok!!- nagyon megörültem mikor JJ köszönt.- Azért nagyon nagy szemétség lett volna köszönés nélkül elmenni.
- Igen... Az lett volna.. De most már nem az..- válaszoltam frusztrálva.
- Valami baj van hogy így mondtad??- kérdezte Chris- Csak nem úgy akartál elmenni, hogy nem köszönsz el??- mutatott magára és JJ- re
- Hát... Ami azt illeti de úgy akartam elmenni, mert nem akartam sírás, rívást...- néztek rám szomorú arccal..- Nem szerettem volna azt látni, hogy két ilyen helyes srác mint ti én miattam vagytok szomorúak.. És tudjátok nagyon jól, hogy nem szeretek búcsúzkodni..- sírtam a vállukon
JJ, Chris és én megöleltük egymást. ( miközben Sara és Hope a dobozokat pakolták )
- Nah srácok, ideje mennetek..- már abba hagytam a sírást és biztatóan mosolyogtam rájuk..
- Jól van babám...- mondta JJ- Figyelj rám!!- a két kezét az arcomra tette és közelebb húzott magához- Csak egy hívás és én itt leszek ha szükséged van rám. Ezt ne feledd!!!!- és adott egy cuppanós puszit az arcomra..( De azért megsúgom, hogy nagyon jól esett.. Pillangók röpdöstek a hasamban.. )
- Nah, most asszem én következek..- mondta Chris. Magához ölelt és a fülembe súgta- Nagyon szeretlek és az igazat megmondva nem akarlak elengedni... De úgy látszik muszáj lesz.. Szeretlek..- mondta kedve aranyos, kedves egyben szomorú hangon.
Elmentek a fiúk én pedig bementem a csajokhoz.
Mikor beléptem a házba nagyon jó érzés fogott el. Azt gondoltam : Ez az..Igen..Ez az a ház ahol biztos megváltozik az életem és a múltamat a hátam mögött hagyhatom.
- Tudom mire gondolsz..- mondta Hope
- Igen, én is sejtem.- mondta Sara
-Akkor csomagoljunk..- mondtam biztató egyben sejtelmes hangon.
Olyan 3-3 és fél ˙( Hope kedvéért ) óra alatt ki is pakoltunk.
- Este hét óra van..- mondta Sara
- Igen...Nem mondod..- válaszoltam gúnyosan..- Csajok én megyek aludni. Jó éjszakát..- és elmentem a szobába.
- De nem maradsz kérdezz feleletet játszani??- kérdezte Hope
- Mi a fenének maradjak, mikor hárman vagyunk és mindannyiunk tud mindent egymásról, akkor minek??
- Jól van... Akkor szia!!
Remélem tetszett... Tudom rövid de majd nemsokára hosszabb részek lesznek...
Sziasztok.. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése