37.fejezet

Ez szuper!!
Hope örült hogy semmi bajom nincsen de láttam, hogy bántja ez a Harry dolog. Nagyon rossz volt nézni, hogy Hope érzelmileg tönkre megy. Ezt nem nézhettem végig. Harry-nek írtam egy sms-t.
14:32  (én)
Szia Hazz!
Bárcsak látnád azt amit én...
Tönkre fog Hope menni.
Szó szerint.
Nagyon hiányzol neki.
Pusz...Majd írj.:))
D.u 14:34 (Hazz)
Szia Bell!
Nem tudod elkpzelni mennyire rosszul esik, hogy nincs nellettem. Nagyon hiányzik!
Valami miatt nm merem neki elmondani, hogy sajnálom.
Félek hogy elrontotta mindent ezzel az egésszel.
Nem tudom mit tegyek.
D.u 14:36 (én)
Tudom milyen érzés ez az egész, de hidd el Hope csak téged szeret.
Nem Hope miatt változtál meg hanem magad miatt.
Tudom hogy jó irányba mész csak eltévedtél egy másik ösvényen.
Tudom hogy szereted Hope-ot és csak ez szàmít!
Most minden rajtad múlik! :)
D.u 14:40 (Hazz)
Segíts Bell!
Nem tudom mit mondjak.
D.u. 14:43 (én)
Ezt viszont neked kell kitalálnod!
Hope ismer engem és tudná, hogy tölem kértél tanácsot. És a végén összevesznék Hope-al, mert nem szóltam neki.
Sajnàlom! Segítenék ha tudnék.
D.u 14:46 (Hazz)
Köszi. Majd még beszélünk. Szia!
Valahogy éreztem, hogy Harry ezt csalódottan írta.
Nem bántam meg, hogy írtam Harry-nek. Ez a megoldás, hogy Hope és Hazz ne menjen tönkre testileg, lelkileg és érzelmileg.
Hiányzott Zayn így gondoltam küldök neki egy sms-t.De szét szopatnálak..
D.u 15:37 (én)
Sya Kucsim!
Nagyon hiányzol!
Remélem jól telt a délelöttöd, mert nekem kevésbé.
Remélem hamarosan írsz vagy hívsz.
De jobban örülnék ha hívnál.
Nagyon hiányzik a hangod ahogy nyögöd a nevem!
Szeretlek! Puszi♥♥♥ :*
Nem haragudtam Zayn-re hogy még egy óra után set, hisz túrnézik. Igaz hiányzik, de nem szeretnék rajta lógni. Napi 3-4 sms még nem a világ vége.
Bevallom nem szeretek feleslegesen depresszióba esni, hisz azt mondta, hogy bármikor számíthatok rá. Nekem elég ennyi.
Lementem a konyhába, de meghallottam, hogy Sara az anyukájával beszél.
-Igen anya! Holnap megyek. Azt még mindíg nem tudom, hogy hány órára fogok hazaérni, de majd megcsörgetlk. De mist mennem kell! Szia, szeretlek!-gyorsan a konyhába siettem.
-Szia Sara!-köszöntem.
-Szia!-köszönt meglepödve.
-Mikor fogsz hazmenni legközelebb?
-Nem tudom...Még...
-Tudom hogy holnap fogsz menni!-mondtam.
-Igen...De...Muszáj mennem! Csak egy ónapig megyek el, de az gyorsan el fog menni.
-Könnyü ezt mondani.-mondtam.
-Hidd el!
-Hope már tudja?
-Igen. Már tudja.
-Csak én nem tudtam?
-Lényegében igen. De csak azért, mert te nehezen szakadsz el tö meg Hope-tol. Hisz...-Sara szeme bekönnyesedett így az em is- Gyerekkorunk óta mindíg együtt voltunk.-Sara megölelt-Hidd el! Hamar itthon leszek.-mosolygott.
-Oké...Gondolom már összepakoltál.-mosolyogtam.
-Látod milyen jól ismersz!-mondta.
-Bell!-szaladt kiabálva-Hívnak!
Megnéztem a telefont és Zayn volt az.
-Szia Kicsim!-köszöntem.
-Sziaaaaa! Nem akarsz egy kicsit Skype-olni?-kérdezte cukin.
-Hát...Ami azt illeti szeretnék...De most nem lehet, mert csajbulit fogunk tartani, mert Sara elmegy.
-Hát...Rendbe...De...Este ha lesz kedved akkor hívj és beszélünk.
-Kirázott a hideg!-kuncogtam egyet.
-Óóóóó...Igeeeeen?-kérdezte.
-Igen.-valami miatt felpezsdült a vérem.
-Nagyon hiányzol!-mondta szomorkásan.
-Te is nekem!-mondtam-Majd este mondok neked valamit...-mondtam titokzatosan.
-Igen?
-Igen...És azt hiszem tetszeni fog majd!
-Akkor alig várom, de most mennem kell! Nagyon hiányzol csók!
-Csók ezerszer!!-és küldtem neki egy cuppanós puszit.
-Várj, Bell!-mondta Hazz.
-Szia!
-Ide adod Hope-ot?
-Hope-ot? Persze!-Hope kitágult szemmel rám nézett. Odaadtam a telefont.
Hope majdnem egy negyed óra után visszahozta a telefonom.
-Itt a telefon.-mosolygott Hope.
-Na? Mit mondott?-kérdeztem kíváncsían.
-Hát...Azt hogy neki ez a szünet dolog nem megy és eldöntötte mit akar. Idézem : "Tudom hogy nélküled az életem üres. Amióta nem vagy mellettem szétesve érzem magam. Nagyon hiányzol. A karjaimba zárnálak minden reggel és este. Ne haragudj rám kérlek. Szeretlek!"
És sírt.-mondta Hope.
-Ez szuper!-mondtuk Sara-val egyszerre.
-Akkor bulizunk?-kérdezte Hope.
-Persze!-mondta Sara.

36.fejezet

Tessék!!??

Este nem tudtam aludni. Hope küldött nekem egy e-mailt -(teszem hozzá hajnalba),hogy fel vagyok e. Mikor visszaírtam hogy igen feljött hozzám.
Szerencsére Hope eltudott aludni, de csak úgy hogy mellettem aludt.
Kimásztam az ágyból, mikor már nem bírtam tovább feküdni.
Lementem a konyhába és csináltam egy kávét.
Bekapcsoltam a teledonom és az értesítön ez volt: önnek 1 darab sms-e érkezett. Feladó: Kicsim♥

Az sms: Hiányzol! Nagyon szeretlek! Hívj ha végeztél az orvosnál. Nagyon sok csók Zayn♥♥♥

Érkezett:(hajnal) 04:35.

Annyira aranyos.
Indultam volna már, mikor Hope lejött.

-Hova mész?-kérdezte Hope kisírt szemekkel.
-Az orvoshoz.
-Minek?
-Mert mennem kell vizsgálatra.
-Mehetek veled?-kérdezte Hope.
-Persze. Csak akkor siess.

Miután Hope elkészült, olyan gyorsan mentem az orvoshoz ahogy tudtam. Gondolhatjátok milyen sokáig készülödhetett...

-De minek mész nögyógyászhoz?
-Mert elkövettem egy nagy hibát.-pont mikor leültünk a váróterembe akkor szólt a titkárnö.
-Bella! Bella...
-Itt vagyok!-mondtam-Jó napot doktorúr!
-Jó napot Bell! Milyen panasszal érkezett?-felültem az orvosi ágyra.
-Doktor úr...Lehet hogy terhes vagyok.-mondtam a hírt nyugottan.
-Igen? Akkor fel a lábakat!
-De, nincs valami ultrahang vagy valami?-zavarba jöttem.
-De, csak az bizonytalan.-megértettem.
-Terhes vagyok doktorúr?-kérdeztem a vizsgálat végén.
-Hát...Nem vagy terhes de...-a monitorra pillantott, mert nem csak azt nézte meg hogy terhes vagyok-e, hanem még más biztonsági vizsgálatot is elvégzett.
-De?-kérdeztem türelmetlenül.
-Nem megfelelö a petefészek a megtermékenyítésre.
-Nem lehetek terhes?-elkezdtem sírni-Ez nem...
-Sajnálom.-mondta az orvos együtt érzöen.
-Viszlát!-elvettem a papírokat és elmentem.
-Mi a baj?-kérdezte Hope.
-Nem...
-Nem vagy terhes?
-Az is...Meg...Nem lehet soha többé gyerekem.-a kezébe adtam a papírokat.
-OMG!-Hope nem tudott mit mondani.
-És ezt el kell mondanom Zayn-nek.-jobban elkezdtem sírni. Nem akartam várni így mikor hazaértünk rögtön felhívtam Zayn-t.
-Úr isten!-mondta Sara, mikor meglátta a vizsgálat eredményét.
-Zayn?-alig tudtam kimondani a nevét.
-Nem. Itt Niall. Zayn!-hallottam hogy szól Zayn-nek.
-Szia kicsim!-mondta boldogan.
-Szia!-köszöntem Zayn-nek sírva.
-Mi a baj?-kérdezte ijedten Zayn.
-Soha többé nem lehetek terhes!
-Mi?-megcsuklott Zayn hangja.
-Nem megfelelö a petefészkem a megtermékenyítésre. Sajnálom.
-Ez-hallottam a hangján, hogy sír-nem a te hibád!
-Zayn!-kibáltak neki.
-Ne hargudj de el kell mennem. Majd még beszélünk. Szeretlek!
-Én is szeretlek! Szia!-miután Zayn letette a telefont jobban átolvastam a papírokat.

Egyszer csak észre vettem, hogy nem is az én nevem szerepel a mondatokban. Ekkor felcsillant a szemem.

-Hope!-kiabáltam-Gyere!
-Igen?
-Ezt nézd!-a kezébe adtam a papírt.
-Ez nem is te papírod!-mondta.
-Tudom.-nem is kellett kimondani a mondatot és elkezdtük felvenni a cipöt.

A rendelönél:

-Maga komolyan nem vette észre, hogy rossz adatokat olvas?-nagyon ideges voltam.
-Sajnálom!
-Sajnálhatja is! Hogy tehetett ilyet?-támadta le Hope.
-Nem akarja elmondani az eredeti adatokat?-ordibáltam.
-De!-az orvos megijedt. Mikor megláttam az eredményt megkönnyebbültem.
-Nehéz lett volna ezt felolvasni?-kérdezte mérgesen Hope az oevosomtól.
-Sajnálom, hogy ilyen...Fura voltam...
-Persze. Ezt megértem.
-Köszönōm...Mégegyszer.-felhívtam Zayn-t.
-Szia!-suttogott. Gondolom interjún volt.
-Szia!
-Sürgös?-kérdezte.
-Igen.
-Jó hír?-kérdezte Zayn normál hangerövel.
-Igen. Szerencsére az orvos rossz adatokat olvasott. Igaz nem vagyok terhes, de lehet gyerekem.
-Ez csodálatos!
-Most hol vagy?-kérdeztem.
-Interjún.
-Mi?
-Most le kell tennem. Szeretlek, csók.♥
-Csók.

Nagyon megkönnyebbültem, mikor megtudtam az eredményt.
Szerencsére ez is megoldódott.

35.fejezet

Most mi lesz?

Mikor reggel felkeltem nagyon fáradt voltam. Vala miatt úgy éreztem, mintha leakarna szakadni a helyéröl.

-Szia!-köszöntem Zayn-nek.
-Szia!-köszönt mosolyogva.
-Fáj a lábam!-mondtam.
-Nekem is. Izomlázam van.-mind a ketten felnevettünk.
-Ma akkor pakolunk?-kérdeztem.
-Igen...Csak még elkell mennem valahova, de utána pakolhatunk.
-Oké. Te kérsz kávét?-kérdeztem miközben a konyhába tartottam.
-Igen!

A lépcsön alig bírtam lemenni. Szószerint nyögdécselve mentem le a konyhába.

-Sziasztok!-köszöntem.
-Szia!-köszöntek egyszerre a többiek.
-Valami vaj van?-kérdezte Hope.
-Nem. Csak nagyon fáj a lábam.-Harry és Liam felnevettek.
-Ki tudja miért...-mondták Liam-ék.
-Én tudom!-mondta Zayn mosolyogva.

Miközbrn ittam a kávémat elgondolkoztam a tegnap történteken.

-Hope! Sara!-és behívtam öket a fürdöbe.
-Valami baj van?-kérdezte Hope.
-Ami az illeti igen.
-Úr isten!-mondta Sara-Te haldokolsz!-Sara megölelt.
-Nem! De ez annál nagyobb gond. Tegnap ugye Zayn-nek, kicsit komolyabbra fordultak a dolgok.
-Szexeltetek, igen tudjuk!-mondta Hope.
-Igen...Szóval...Nem tudom hogy használtunk e gumit.-Hope nagyot nézett.
-És elmondod Zayn-nek?-kérdezte.
-Még jó hogy elmondja!-mondta Sara.
-Igazából...-Sara rám nézett.
-Te ezt komolyan mondod? Ezt az egészet el kell mondanod! Ha kiderül, hogy talán terhes vagy, akkor? Akkor mi lesz?-kioktatott Sara. Nem szeretem mikor ezt csinálják velem, de viszont most igaza volt Sara-nak.
-De...Én...Még nem vagyok biztos abba, hogy készen állok erre az egészre.-sírva fakadtam. Niall bejött.
-Valami baj van Bell?
-Nem...
-Aha...Persze...
-Semmi bajom!-kiviharoztam a fürdöböl.
-Bell!-szólt Zayn, de én nem is figyeltem rá-Bell!-parancsolt rám.
-Mivan?-sírva legugoltam a sarokba.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.
-Semmi.-Zayn felálított a sarokból és magához ölelt.
-De! Valami baj van! Látom.
-Tegnap nem használtunk gumit!!
-De-kezdte megkönnyebbülve-te használsz fogamzásgátlót nem?-Zayn-re rá néztem.
-Egy hete nem..nagyon használtam...Hisz...Mindíg használtunk gumit és így nem láttam hasznát a rendszeres használatára.-Zayn elmosolyodott.
-De ez szuper!
-Nem annyira. Én most nem szerettem volna még gyereket. Persze 1-2 év múlva eltudtam volna képzelni, de most még nem.
-Ja...Most már értem...De...Ha össze jön, akkor mi lesz?-kérdezte.
-Nem tudom...Most túrnézni mész. A túrné alatt nagyon sok minden történhet.
-Elhiszem. De szerintem ezt is megtudjuk majd oldani. Hidd el! Rám bármikor számíthatsz.
-Jó...De senkinek nem szeretném elmondani, mert ha ez az egész csak pánikolás, akkor égö...
-Oké! De...Akkor...Ez azt jelenti hogy..
-Igen. Azt.-Zayn felkapott az ölébe és megcsókolt-De most már pakoljunk.-mondtam.

Miután összepakoltunk Zayn-ék nem sokkal késöbb indultak is.

-Nagyon szeretlek!-mondta Zayn szipogva.
-Én is nagyon szeretlek!-Hope elledzett sírni és Harry-hez bújt. Ahogy Hope-ot ismerem nagyon kifogja készíteni ez az egész.
-Amint lesz valami hívj!-mondta Zayn, mosolyogva.
-Rendben. Úgy terveztem holnap.megyek majd az orvoshoz.
-Az szuper!
-Zayn jössz?-kérdezre Liam, miközbe adott még egy utolsó csókot Sara-nak.
-Megyek!-és még adott egy búcsú csókot.
-Szeretlek!-kiabáltam utána.
-Én is!-kiabálta vissza.

Amint elment a busz Hope mégjobban elkezdett zokogni. Nem szeretem Hope-ot szomorúnak látni.

-Hope kérlek ne sírj!-mondtam nyugottan.
-De...Fáj...-nem tudtam mit mond, hogy érti-Szakított velem.-meglepödtem és Hope leült a földre.
-Mi?-kérdeztem.
-Igen. Harry-vel szakítottunk.
-De miért?-valami miatt megcsuklott a hangom.
-Mert azt mondta, hogy a múlrkor igazad volt. Igazad volt, hogy megváltozott és ö szünetet akar tartani.-Hope az egyik vállamon sírt, Sara pedig a másikon.
-Hope sajnálom! Nem akartam rosszat mondani. Én nem tudtam hogy ez lesz belöle. Sajnálom!
-Ez nem a te hibád. Te csak az igazat mondat. Mint mindíg.
-Hope ne sírj! Kérlek! Nem szeretem mimir sírsz. Bocsi. Sírtok. Gyertek be. Igyunk valamit.

A házba mindenki sírt csak én nem. Tudni illik rólam, hogy ben szeretek búcsúzkodni. Ezért nem szoktam komolyan venni. Ezért nem sírtam. Nagyon megvoltam ijedve, hogy holnap mit fog mondani az orvos. Bevallom inkámb annak örülnék, ha nem lennék terhes, de persze az se akadáj ha igen. Majd meglátjuk.

34.fejezet

Ajándék Bella módra!

Nem lepödtem meg, hogy Zayn titkol valamit. Nagyon jól tudom, hogy mikor hazudnak nekem. Zayn-t meg csak szimplán ismerem... Nagyon meg voltam ilyedve, hogy mit fog mondani. Igazából nem lepödtem meg.

-Hát...Igen. Arról van szó...Hogy minden valószínüséggel...Túrnézni fogunk menni.-ezt valami miatt szomorúan közölte.
-Ez szuper!-mondtam lelkesen.
-Igen...Csak minden valószínüséggel több mint 1 évig fog tartani.-annyira megdöbbentem, hogy mosolyogva maradtam.
-Az nem olyan sok...-a francokat nem.
-Nem, mi?-kérdezte vissza.
-Figyelj!-komolyra vettem a dolgot-Ezt az egészet úgy is,megfogjuk tudni oldani. Amikor szükséged lesz rám én ott leszek.-mosolyogtam.
-Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?-kérdezte mosolyogva.
-Igen, mondtad.-Zayn lassan megcsókolt.
-Én...-csók-Nagyon...-csók-Szeretlek!-hosszú csók.
-Tudom!-valami miatt egy könnycsepp folyt végig az arcomon-Hiányozni fogsz!-mondtam.
-Te is nekem!-Zayn is elkezdett sírni.
-Ne sírj!-mosolyogtam.
-Én bem sírok! Hanem csak a szemeimen keresztül izzadok.-mondta.
-Aha...De...Nem leszek töled olyan messze. Hisz van telefon, e-mail, skype, viber, söt még posta is.
-Posta?
-Igen. Szerintem úgy egy kicsit személyesebb. De a telefonodban is mindíg ,,benne" vagyok, hisz nagyon sok közös képeink vannak.
-Tudom. De az nem olyan. A telefonon bem tudlak megölelni. Nem tudlak megcsókolni, nem tudok belenésni a szemedbe és elmondani mennyire szeretlek. Nem tudom edzés közben nézni a feneked. Nem tudok veled romántikázni, ami egy izgalmas estébe végzödik.-megcsókolt-De...Ami a legrosszabb...Nem lehetek veled minden nap és ha megnyugvásra vágyok, nem tudok a nyakadba bújni, hogy érezgessem az illatod.-Zayn szorosan magához ölelt.
-Tudom nehéz lesz, de minket semmi nem szakíthat szét. Ha a világ másik felére is fogsz menni, én akkor is itt leszeszek.-és a szívére mutattam-De...Mikor mentek?
-Holnap este.-kicsit meglepödtem.
-Akkor...Menjünk valamit enni, azután elkezdünk összepakolni.
-Oké.

Lementünk a konyhába. Mikir leértünk mindenki fancsali képet vágott. Ez nagyon nem tetszett...

-Ne vágjatok már ilyen arcot!-mondtam nekik haragosan.
-De ez borzasztó!-mondta Hazz.
-Ha majdnem egy fél évig nem volt barátnöd, akkor most nem kibírod?-rápillantottam a többiekre-Ti is! Inkámb mosolyogjatok! Holnap estig azt csináltok a másikkal amit akartok!-szörnyülköztem, miközben kaját csináltam.
-Srácok!-mondta Zayn a fiúknak-Igaza van! Máskor annyira örülünk a dolognak. Akkor ez most, miért nincs így?
-Mert azóta komoly kapcsolata van mindegyikönknek!-mondta Liam.
-Igaz, de meg lehet oldani. Ez még nem a világ vége!-mondta Zayn.

Miután beszéltünk a srácok fejével, mindenki ellazult. Nagyon jó lett utána a hangulat.

-Ti adtok valami ajándékot a másiknak?-kérdezte Zayn.
-Mi már átadtuk egymásnak az ajándékot.-mondta Sara mosolyogva. Olyan jó rá neg Liam-re nézni, mert olyan édesek együtt.
-Én is adtam már Hazz-nak ajit.-mondta Hope mosolyogva-És ti?-kérdezte vissza Hope.
-Hát...-Zayn szét nézett a konyhába, hogy lennt vagyok e még-Még nem. De egy szuper ajándékot fogok neki adni. Tudom hogy nagyon szereti a karkötöket csak...Az a baj, hogy csak holnap fogom tudni odaadni neki.
-Az nem nagy probléma.-legyintett rá Sara.
-De...Hova tünt Bell?-kérdezte Liam.
-Szerintem fel ment. Azt mondta, hogy ha megkajált felmegy a fontosabb dolgokat összepakolni.-Zayn elmosolyodott.
-Mi jutott az eszedbe?-kérdezte Hazz mosolyogva.
-Lehet hogy elvonom a figyelmét a pakolásról. Majd...Jövünk.-és Zayn feljött.

+18:

-Szia!-köszöntem Zayn-nek amint belépett. Láttam kicsit meglepödött.
-Ez mi?-kérdezte Zayn.

Egy vadonat új fehérnemüben feküdtem az ágyon. Ez egy kissebb féle ajándék.

-Egy ajándék!-felálltam az ágyról és felé sétáltam lassan, komótosan.
-Ez tetszik!-mondta Zayn, miközbe megmarkolta a fenekem. Én csak sóhajtottam egyet.
-Reméltem is, hogy tetszeni fog.-megcsókoltam Zaynt és legugoltam. Lassan elkezdtem a nadrágjával játszani.
-Ez egy hosszú ajándék lesz?-kérdezte nagy levegövételek közt.
-Hát...Én úgy terveztem.

Miután sikerült leszednem róla a nadrágot, úgy döntöttem, hogy valami újat fogok neki mutatni. A boxerén keresztül, lassan elkezdtem simogatni hatalmas ágyékát. Zayn ezt nagy sóhajokkal dícsérte. Miután felkészítettem kicsi Zayn-t lehúztam róla a boxert. A kezemet lassan a szerszámára helyeztem és elkezdtem elöre-hátra mozgatni. Az elején csak lassan, majd fokozatosan gyorsítottam. Gondoltam nem csak a kezeimmel, hanem a számmal is rásegítek. Miután kezelésbe vettem, Zayn belemarkolt a hajamba és elkezdte mozgatni a fejem. Eleinte lassan, majd gyorsan. Zayn a fejem teljesen lenyomta, majd egy pár másodperc után elengedte.

-Istenem!-nyögte, majd megint átvette az irányítást.

Fejemet megint csak nem teljesen lenyomta és egy pár másodpercig úgy hagyta, majd:-Óóóóóóh, igen!-nyögte méghangosabban és éteztem, hogy megkönnyebbül.

-Ne hogy azt hidd, hogy neked semmi jó nem jut.-mosolygott pajzánul.

Hevesen elkezdtünk csókolózni. Zayn ledöntött az ágyra és amilyen gyorsan tudta, leszedett rólam minden ruhát. Lassan csókolgatta a nyakam, majd lement a melleimhez. A melleimröl letért a hasamhoz, majd elérte a...Tudjuk mit. Nem is kellett sok, hogy a csiklómmal való játszadozása miatt hangosakat nyögjek.

-Zayn!-belemarkoltam a hajába.

Ekkor az újjaival is rásegített.

-Óóó...Zayn!-nyögtem zihálva.

Újjait gyorsan mozgatta, ami miatt a bizsergés egyre nagyobb lett. A sóhajtozásaim és a nyögéseimböl ítélve, Zayn tudta hogy már nem kell sok. Zayn megint a csiklómmal rakoncátlankodott. Gyorsan kezdtem zihálni, ami miatt beletúrtam Zayn hajába.

-Zayn!-sikítottam-Te egy isten vagy!-sikítottam újra és újra.

Zayn felállt és megcsókolt újra és,újra. Zayn-t lelöktem az ágyra.

-Nagyon, nagyon rossz kisfiú vagy!-mondtam neki-Most ezért büntetést érdemelsz!-rámásztam Zayn-re és megcsókoltam.

Lassan megfogtam szerszámát és magamba helyeztem. Elkezdtem óvatosan elöre-hátra mozogni. Miközben Zayn csókolgatott,
pozícíót váltott. Ö volt felül. Olyan gyorsan mozgatta csípöjét, amilyen gyorsan csak tudta.

-Van egy ötletem!-mondta,Zayn zihálva.
-Mond!-gyögtem.
-Egy jó öreg 69 gyorsan?
-Isteni!-nyögtem.
-Szerintem is!
-Gyorsabban!-gyögtem.
-Akkor?-Zayn rágyorsított.
-Igen!-Zayn lelassított-Húúúúú...-kapkodtam a levegöt

A 69 után megint csak egy tökéletes pózt vettünk fel.

-Fáradt vagy?-kérdeztem sóhajtva.
-Nem.-Zayn nyögött-Te?
-Nem.-Zayn felgyorsított.

Zayn-nel orbitálisan nagyokat nyögtünk.

-Igen!-nyögtem-Gyoorsabbaaan!-nyögtem még hangosabban.

Zayn elérte a G pontom.

-Isteneeeeem!-elélveztem.

Zayn döfött még rajtam egy párat és ö is elment.
Zayn rámdölt és megcsókolt.

-Nagyon...
-Aaa...-nyögtem, ugyan is Zayn még bennem volt és mozgolódott..
-Nagyon jó vagy!-zihálta és az ágyra dölt.
-Tudom...-válaszoltam elégedetten-De te mégjobb vagy!!!-és megcsókoltam.

33.fejezet

Ezt nem értem...

-Látom van egy új barátnöd.-mondta Hope.
-Hát...Még nem a barátnöm.-mondtam.

Majdem egy óra múlva kész lett a torta. Valami miatt nem lett olyan jó...

-Ez nagyon finom...-mondta Hope.
-Szerintem nem jó.-mondtam negatívan.
-Szerintem se.-így kidobtuk a tortát.
-Elmegyek a boltba, csokit venni.-mondtam.
-Oké. De ha úgy van akkor hozhatnál nutellát is.-mondta Hope.
-Oké. Akkor hozok egy kartonnal.-mosolyogtam.

Felmentem átöltözni. Pont az ajtót nyitottam, mikor megpillantottam Zayn-t.

-Szia!-és megcsókoltam.
-Te? Hova mész?-kérdezte mosolyogva.
-A boltba.
-Minek?-kérdezte.
-Nutelláért. Mivel Hope mondta, hogy megkívánta, így eszembe jutott és elmegyek.-nem akartam neki elmondani, hogy egy csomó csokit elpazaroltam.
-Ja...És mehetek veled?-elgondolkoztam hogy jöjjön, vagy nem...
-Hát...Nem tudom...-mosolyogtam-Megérdemled?-kérdeztem.
-Apszolút.-mosolygott-De...Ha nem...Akkor...Majd megfogom érdemelni.-és lassan megcsókolt.
-Bemehetünk?-kérdezte Hazz türelmetlenül.
-Persze.-válaszoltam és arrébb álltunk.
-Akkor mehetünk?-kérdezte Zayn.
-Igen.-elindultam-Akkor jössz?-kérdeztem.
-Persze.-odajött, megfogta a kezem és elindultam a kocsihoz-Nem sétálunk?-kérdezte Zayn.
-Nem tudom...Magassarkúba jöttem...-mondtam ,,sajnálkozva".
-Akkor hozlak az ölembe.-ránéztem kételkedve.
-Persze...-mondtam.
-Nem hiszed?-én csak bólogattam, majd hirtelen felkapott az ölébe.
-Lefogsz fáradni.
-Miért fáradnék el?-kérdezte.
-Mert nehéz vagyok.
-Nem is vagy nehéz. Ne hülyéskedj.-és megcsókolt. (A bolthoz értünk.)
-A boltban is cipelni akarsz?-kérdeztem.
-A világ végéig is elcipelnélek, csak hogy a karjaimban tarthassalak.-elpirultam.
-Ez nagyon cuki.-mondtam-De most le kell tenned, mert nem szeretném ha a boltba is cipelnél.-és letett.
-Még szerencse, hogy nem szoknyába jöttél, mert akkor mindenki az én gyönyörü barátnöm fenekét bámulta volna.-most valami miatt nagyon, nagyon édes dolgokat mond nekem Zayn. Nagyon szeretem, de biztos valami rosszat csinált.
-Valami baj van?-kérdeztem.
-Miért lenne?-láttam hogy zavarba jött.
-Biztos?-kérdeztem vissza.
-Igen.-nem a szemembe mondta, így biztos valami baj van, de majd ha vissza értünk kifaggatom.

A boltban nagyon sok ember volt aki megbámult, vagy utánunk fordult. Volt egy csaj akire Zayn rá mosolygott és majdnem elájult. Ez nagyon kemény...Zayn valami miatt nem olyan volt mint amilyen szokott lenni. Valami miatt sokkal kedvesebb, sokkal lágyabb, sokkal édesebb és sokkal odafigyelöbb volt.

-De az egyik szatyrot hozhatom ha akarod.-Zayn hozta az összes szatyrot hazafelé menet.
-De te most nem hozod a szatyrokat.-nagyon megijedtem, hisz a férfiak általában, akkor ilyen odafigyelöek, mikor vagy gyereket akarnak, vagy ha nem akarja a szakítás elött megterhelni.

Mikor haza értünk 2 darab nutellát rögtön a kezembe vettem.

-Zayn!-félre húztam. Mikor bejöttünk a lakásba valami miatt úgy éreztem, hogy csak én nem tudodok valamit-Valamiröl nem tudok?-kérdeztem.
-Miért ne tudnál...Hisz...Neked mindent elmondok.-és megölelt.
-Feljössz a szobába?-kérdeztem.
-Most nem.
-Pedig...Ajándékot adtam volna neked.-mondtam.
-És mi az az ajándék?
-Hát...Nagy...Szép...És ki kell csomagolni.
-Tetszik...-megcsókolt, majd felmentünk a szobába.
(Fent a szobába)
-Zayn!-mondtam-Most komolyan szeretnék veled beszélni.
-Valami baj van?-kérdezte.
-Igen!-Zayn megilyedt.
-Úgy érzem valamit nem mondasz el.
-Hát...Ami azt illeti...
-Tudtam. Gyereket akarsz.
-Nem.-ránéztem.
-Mi? Te nem akarsz tölem gyereket?-felháborodtam.
-Nem. Vagy is de. Vagy is...-elmosolyodtam.
-Most fogadok, hogy az jár a fejedbe, hogy tipikus nö...
-Hát...Igen. Arról van szó...Hogy minden valószínüséggel...

Remélem tetszett a rész. Amint tudom hozom a következö részt. ^.^ ♥

32.fejezet

Élményekkel teli nap

Mikor haza értünk senki nem volt otthon.

-Miért nincsnnek itt a többiek?-kérdeztem.
-Mennyi az idö?-kérdezte rémülten Zayn.
-D.u 3 óra.
-Nekem most el kell mennem, de majd hívlak.-megcsókolt és elment.
-Valami megbeszélés vagy mi van ma.-mondta Hope.
-De, akkor Sara hol van?-kérdeztem.
-Biztos elment valamerre.
-Hope! Eszembe jutott valami.
-Mi?
-Csinálhatnánk valami finom és nagy tortát.-Hope-al elmosolyodtunk.
-Ez jó ötlet. De nincs itthon tortacsoki.
-De. Van itthon.-mosolyogtam és felszaladtam a szobámba.Lejöttem kezembe egy nagy zacskó csokival.
-Ez honnan van?-kérdezte Hope ledöbbenve.
-Tudod...Zayn és én szeretjük a csokit. Ezért is szoktam edzeni.-elmentünk lezuhanyozni és átöltözni.
-Kezdhetjük?-kérdezte Hope.
-Igen.-mosolyogtam izgatottan.

Elkezdtük csinálni a tortát mikor csengettek. Mikor kinsitottam az ajtót, azt hittem, hogy valamilyen fajta létra áll az ajtóba.

-Taylor? Taylor Swift?-mondtam fapofával.
-Igen. Te pedig...
-Ne eröltesd meg a fejecskéd! Bella. A barátaimnak Bell.
-Annyira ismerös vagy. Nem láttalak már valahol?-kérdezte.
-De. Az újságba vagy a hírekben láthattál.
-Tényleng. Te Zayn barátnöje vagy.-nagyon mosolygott valami miatt.
-Igen...Ha akarsz bejöhetsz.-nem akartam vele bunkó lenni, hisz ö is kedves velem-Tortát csinálunk.
-Segítsek?-kérdezte. Eszembe jutott Hazz és Hope így nem nagyon akartam, hogy segítsen tortát csinálni .
-Nem. Csak.. beszélgessünk. Hope! Soha nem találod ki, hogy ki van itt.
-Csak nem-kezdte a mondatot gúnyosan Hope-Taylor Swift?
-Ami az illeti de. Taylor ö itt Hope. Hope ö itt Taylor.
-Szia!-köszönt neki Taylor.
-Helló!-Hope mérgesen rámnézett-Te nem Harry-vel jártál?
-De. Igen.-válaszolt mosolyogva Taylor.
-Tényleng magasabb vagy Hazz-nál.-Taylor kínosan érezte magát-De, remélem Harry-t nem zavarja, hogy alacsonyabb vagyok töle, mert akkor nagy a probléma...-sajnálkozott Hope.
-Te Harry barárnöje vagy?-kérdezte Taylor.
-Igen.-válaszolt büszkén Hope-De remélem nem zavar téged.
-Nem. Remélem téged sem zavar, hogy itt vagyok.
-Ami azt illeti-gyorsan köhögtem eggyet-nem. Egyáltalán nem zavar.
-Kimegyek a WC-re. Mindjárt jövök.
-Hope!-kezdte Taylor-Remélem nem haragszol,hogy ide jöttem. Mert ha tudom, hogy Harry-nek van barátnöje akkor nem jövök ide.
-Megbocsájtasz egy kicsit.-Hope bejött hozzám ès leült a kád szélére.
-Valami baj van?-kérdeztem Hope-ot.
-Mindenki tudja, hogy Harry-vel együtt vagyok csak ö nem...
-És? Biztos nem követi az eseményeket.
-Akkor honnan tudta, hogy te Zayn barátnöje vagy?-Hope nagyon ideges volt.
-Hope! Azt csinálsz amit akarsz.-Hope csak nézett-Most kimennél?
-Persze.-és Hope kiment-Taylor! Nem szererném ha köztünk feszültség lenne, így lehetnénk barátok. Ha gondolod.-ajánlotta Hope.
-Hope! Te egy aranyos kislány vagy. De... Nekem nem kell egyikötök barátsága sem! Nekem csak Harry kell.-mondta Taylor gonoszul.
-De nem fogod megkapni!-mondta Hope.
-Szerintem meg de!-kijöttem a fürdöböl-Bell én most megyek, de majd késöbb még beugrok hozzád, jó?
-Persze. Majd valamikor ha rá érsz gyere.-és elment.

31.fejezet

Edzés és vásárlás.

Reggel korán felkeltem, hogy elmenjek futni. Szerencsémre Hope is akkor ment, így együtt futottunk.

-Veled meg Harry-vel minden rendben?-mostanában Hope és Hazz furcsán viselkednek.
-Igen...Csak tudod...Mostanába visszajött a képbe Taylor és úgy érzem, mintha gondolkodna, hogy öt szereri vagy engem.-ezt azért nem gondoltam volna...
-Hát...Hope! Bizz Harry-be. Mert ha szeret akkor nincs olyan, hogy elgondolkozik ki a jobb. Ha szeret akkor veled marad.
-De ha nem?
-Nincs olyan hogy nem, mert ö téged szeret. Ezen ne is merj gondolkozni. Láttad hogy mi volt velem meg Zayn-nel. Ne kelljen nektek is szünetet tartani, mert nagyon rossz. Föképp akkor ha szerered a másikat.
-Igazad van.
-Azt terveztem, hogy a jövö héten haza megyek egy pár napra. És ha van kedved velem jöhetnél.
-És Sara?
-Vele a múltkor beszéltem és azt mondta, hogy most nem akar jönni. Nem akarom ráderöltetni. Gondold át.

Mikor haza értünk az volt az elsö, hogy felmentem Zayn-t felkelteni.
-Zayn!-megpusziltam-Kellj fel!-még egyszer megpusziltam és feleszmélt-Szia!-mosolyogtam.
-Szia!-annyira szererem a reggelt, mert mikor Zayn felkel nagyon édes, dörmögös hangja van-Mennyi az idö?
-Reggel 8 óra.
-Akkor egy kicsit még alszok jó?
-Akkor majd késöbb gyere be a konditerembe, mert nrkem idöre kell mennem.-adtam még az arcára egy puszit és kimentem a szobából.
-Hope ha van kedved, akkor eljöhetnél velem edzeni.
-Csak mi ketten?
-Hát...Egy idejig igen, mert majd Zayn is csatlakozni fog.
-Azon ne múljék.-mosolygott.

(A konditeremben)

-Zayn hogy-hogy jön edzeni?-kérdezte Hope.
-Hát...Tegnap este megbeszéltük, hogy rá fér az edzés.
-Így megmondtad neki?-kicsit csodálkozott Hope.
-Persze. De ezzel az egésszel ö is tisztában van, így eljön.
-Tegnap este tényleng ti mozgattátok meg a házat?-kérdezte Hope a futópadnál.
-Hát...Igen.-mind a ketten elmosolyodtunk.
-És...Milyen az ágyban?-kérdezte Hope kíváncsían.
-Hát...Nem rossz...-nem akartam felvágni..
-De most komolyan!
-Nagyon jó.
-Na ne...-mosolygott Hope.
-De. Tegnap miután az elsönek vége lett, kajak folyt mind a kettönkröl a víz...Nagyon...Tényleng különleges. De...Te...Nem is meséltél, hogy Harry milyen.
-Hát...Jó.-ledöbbentem hogy csak ennyit mondott.
-Ennyi?-kijelentem hogy Hope már nem volt szüz mikor lefeküdt Harry-vel. A tegnapi csak egy...
-Tudod... Az a baj hogy még egy kicsit tapasztalatlan.
-Kicsit nagyon?-kérdeztem.
-Igen...Tudom nem sok lánnyal feküdt le eddig de...Én nem olyan vagyok mint te.
-Ezt hogy érted?-csodálkoztam hogy Hope ilyet mondott, mert ö sosem akart olyan lenni mint én.
-Hát...Én soha nem fogom tudni betörni Harry-t.-hogy innen fúj a szél...
-Nem is kell. Csak mutass neki új dolgokat. Vegyél fel mondjuk valami vadítót. Olyat ami kihozza Harry-böl az állatot.
-De...
-Ha van kedved edzés után elmehetünk valamit venni.-Zayn megjött.
-Rendbe, de biztos valami vadító kell? Nem lehetne valami visszafogottabbat?-kérdezte szégyellösen Hope.
-Nem is tudom...Nem!
-Sziasztok!-köszönt Zayn.
-Szia!-valami miatt úgy éreztem, hogy a nyakába kell ugranom és megcsókolni.
-Téged mi lelt?-kérdezte Zayn meglepetten.
-Semmi...Csak valami miatt késztetést éreztem erre.
-Szia Hope!-és adott Hope arcára egy puszit.
-Szia Zayn!
-Valami vaj van Hope?-kérdezte Zayn.
-Nem nincs.
-Csak Harry...Tudod?-mondta Zayn-nek.
-Jaaaa...Szóval. Csajok mit csinálljunk?
-Elöször öltözz át!-erre Zayn magához húzott.
-Nincs kedved segíteni?-súgta a fülembe.
-Nem is tudom...-súgtam vissza.
-Te tudod...-és elment öltözni. Vártam egy kicsit és nem bírtam ki hogy utána ne menjek.
-Kimegyek a WC-re. Mindjárt jövök.-mondtam Hope-nak és hátra siettem.

Mikor bekopogtam az öltözöbe senki nem szólalt meg, így úgy döntöttem, hogy bemegyek. Mikor bementem senki nem volt bennt. Hirtelen bezáródott az ajtó és valaki átkarolt hátulról.

-Tudtam hogy nem bírod ki!-súgta Zayn a fülembe. Éreztem hogy félmeztelenül van és hátra fordultam.
-Nem tudtam megállni.-és Zayn a nyakamat csókolgatta-Itt?
-Miért ne?
-És ha valaki bejön?-sóhajtottam.
-Nem fog senki bejönni!

Egy 10 perc múlva visszamentem Hope-hoz.

-Hol voltál ennyi ideig?-kérdezte Hope.
-Hát...Ugye elmentem Wc-re és utána még benéztem Zayn-hez.
-Aha...-Zayn kijött az öltözöböl.
-Fordítva van rajtad a felsö.-mondta nekem Hope.
-Miért van rajtad fordítva a felsö?-kérdezte mosolyogva Zayn.
-Nem tudom...
-Tudom miröl van szó...-mosolygott Hope-Nem vagytok egyszerüek.
-Sosem mondtam hogy szeretem az egyszerüséget.-mosolyogtam.

Az edzés után elmentünk vásárolni.

-Válassz!-elvittem Hope-ot a kedvenc fehérnemü boltomba. Mellesleg Zayn is velünk jött.

Hope-nak sorra vittem be a fehérnemüket, még csak meg nem találtuk az igazit.

-Ez nagyon jó!-mondtam.
-Biztos?-bizonytalankodott Hope.
-Zayn!
-Ne!-mondta Hope.
-Már látott ilyet! Zayn nézd csak!
-Ez nagyon szexi!-mondta Zayn-Bell hagyj magunkra!-elkezdett Hope mosolyogni.
-Nagyon csinos vagy!-mondtam Hope-nak.
-Neked is be kell egy ilyet szerezni!-mondta Zayn.
-Ne is álmodj róla!-mondtam.

Kifizettem Hope-nak a fehérnemüjét, hisz mostanában olyan keveset vagyok vele.