Ezt nem értem...
-Látom van egy új barátnöd.-mondta Hope.
-Hát...Még nem a barátnöm.-mondtam.
Majdem egy óra múlva kész lett a torta. Valami miatt nem lett olyan jó...
-Ez nagyon finom...-mondta Hope.
-Szerintem nem jó.-mondtam negatívan.
-Szerintem se.-így kidobtuk a tortát.
-Elmegyek a boltba, csokit venni.-mondtam.
-Oké. De ha úgy van akkor hozhatnál nutellát is.-mondta Hope.
-Oké. Akkor hozok egy kartonnal.-mosolyogtam.
Felmentem átöltözni. Pont az ajtót nyitottam, mikor megpillantottam Zayn-t.
-Szia!-és megcsókoltam.
-Te? Hova mész?-kérdezte mosolyogva.
-A boltba.
-Minek?-kérdezte.
-Nutelláért. Mivel Hope mondta, hogy megkívánta, így eszembe jutott és elmegyek.-nem akartam neki elmondani, hogy egy csomó csokit elpazaroltam.
-Ja...És mehetek veled?-elgondolkoztam hogy jöjjön, vagy nem...
-Hát...Nem tudom...-mosolyogtam-Megérdemled?-kérdeztem.
-Apszolút.-mosolygott-De...Ha nem...Akkor...Majd megfogom érdemelni.-és lassan megcsókolt.
-Bemehetünk?-kérdezte Hazz türelmetlenül.
-Persze.-válaszoltam és arrébb álltunk.
-Akkor mehetünk?-kérdezte Zayn.
-Igen.-elindultam-Akkor jössz?-kérdeztem.
-Persze.-odajött, megfogta a kezem és elindultam a kocsihoz-Nem sétálunk?-kérdezte Zayn.
-Nem tudom...Magassarkúba jöttem...-mondtam ,,sajnálkozva".
-Akkor hozlak az ölembe.-ránéztem kételkedve.
-Persze...-mondtam.
-Nem hiszed?-én csak bólogattam, majd hirtelen felkapott az ölébe.
-Lefogsz fáradni.
-Miért fáradnék el?-kérdezte.
-Mert nehéz vagyok.
-Nem is vagy nehéz. Ne hülyéskedj.-és megcsókolt. (A bolthoz értünk.)
-A boltban is cipelni akarsz?-kérdeztem.
-A világ végéig is elcipelnélek, csak hogy a karjaimban tarthassalak.-elpirultam.
-Ez nagyon cuki.-mondtam-De most le kell tenned, mert nem szeretném ha a boltba is cipelnél.-és letett.
-Még szerencse, hogy nem szoknyába jöttél, mert akkor mindenki az én gyönyörü barátnöm fenekét bámulta volna.-most valami miatt nagyon, nagyon édes dolgokat mond nekem Zayn. Nagyon szeretem, de biztos valami rosszat csinált.
-Valami baj van?-kérdeztem.
-Miért lenne?-láttam hogy zavarba jött.
-Biztos?-kérdeztem vissza.
-Igen.-nem a szemembe mondta, így biztos valami baj van, de majd ha vissza értünk kifaggatom.
A boltban nagyon sok ember volt aki megbámult, vagy utánunk fordult. Volt egy csaj akire Zayn rá mosolygott és majdnem elájult. Ez nagyon kemény...Zayn valami miatt nem olyan volt mint amilyen szokott lenni. Valami miatt sokkal kedvesebb, sokkal lágyabb, sokkal édesebb és sokkal odafigyelöbb volt.
-De az egyik szatyrot hozhatom ha akarod.-Zayn hozta az összes szatyrot hazafelé menet.
-De te most nem hozod a szatyrokat.-nagyon megijedtem, hisz a férfiak általában, akkor ilyen odafigyelöek, mikor vagy gyereket akarnak, vagy ha nem akarja a szakítás elött megterhelni.
Mikor haza értünk 2 darab nutellát rögtön a kezembe vettem.
-Zayn!-félre húztam. Mikor bejöttünk a lakásba valami miatt úgy éreztem, hogy csak én nem tudodok valamit-Valamiröl nem tudok?-kérdeztem.
-Miért ne tudnál...Hisz...Neked mindent elmondok.-és megölelt.
-Feljössz a szobába?-kérdeztem.
-Most nem.
-Pedig...Ajándékot adtam volna neked.-mondtam.
-És mi az az ajándék?
-Hát...Nagy...Szép...És ki kell csomagolni.
-Tetszik...-megcsókolt, majd felmentünk a szobába.
(Fent a szobába)
-Zayn!-mondtam-Most komolyan szeretnék veled beszélni.
-Valami baj van?-kérdezte.
-Igen!-Zayn megilyedt.
-Úgy érzem valamit nem mondasz el.
-Hát...Ami azt illeti...
-Tudtam. Gyereket akarsz.
-Nem.-ránéztem.
-Mi? Te nem akarsz tölem gyereket?-felháborodtam.
-Nem. Vagy is de. Vagy is...-elmosolyodtam.
-Most fogadok, hogy az jár a fejedbe, hogy tipikus nö...
-Hát...Igen. Arról van szó...Hogy minden valószínüséggel...
Remélem tetszett a rész. Amint tudom hozom a következö részt. ^.^ ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése