2014/09/16

35.fejezet

Most mi lesz?

Mikor reggel felkeltem nagyon fáradt voltam. Vala miatt úgy éreztem, mintha leakarna szakadni a helyéröl.

-Szia!-köszöntem Zayn-nek.
-Szia!-köszönt mosolyogva.
-Fáj a lábam!-mondtam.
-Nekem is. Izomlázam van.-mind a ketten felnevettünk.
-Ma akkor pakolunk?-kérdeztem.
-Igen...Csak még elkell mennem valahova, de utána pakolhatunk.
-Oké. Te kérsz kávét?-kérdeztem miközben a konyhába tartottam.
-Igen!

A lépcsön alig bírtam lemenni. Szószerint nyögdécselve mentem le a konyhába.

-Sziasztok!-köszöntem.
-Szia!-köszöntek egyszerre a többiek.
-Valami vaj van?-kérdezte Hope.
-Nem. Csak nagyon fáj a lábam.-Harry és Liam felnevettek.
-Ki tudja miért...-mondták Liam-ék.
-Én tudom!-mondta Zayn mosolyogva.

Miközbrn ittam a kávémat elgondolkoztam a tegnap történteken.

-Hope! Sara!-és behívtam öket a fürdöbe.
-Valami baj van?-kérdezte Hope.
-Ami az illeti igen.
-Úr isten!-mondta Sara-Te haldokolsz!-Sara megölelt.
-Nem! De ez annál nagyobb gond. Tegnap ugye Zayn-nek, kicsit komolyabbra fordultak a dolgok.
-Szexeltetek, igen tudjuk!-mondta Hope.
-Igen...Szóval...Nem tudom hogy használtunk e gumit.-Hope nagyot nézett.
-És elmondod Zayn-nek?-kérdezte.
-Még jó hogy elmondja!-mondta Sara.
-Igazából...-Sara rám nézett.
-Te ezt komolyan mondod? Ezt az egészet el kell mondanod! Ha kiderül, hogy talán terhes vagy, akkor? Akkor mi lesz?-kioktatott Sara. Nem szeretem mikor ezt csinálják velem, de viszont most igaza volt Sara-nak.
-De...Én...Még nem vagyok biztos abba, hogy készen állok erre az egészre.-sírva fakadtam. Niall bejött.
-Valami baj van Bell?
-Nem...
-Aha...Persze...
-Semmi bajom!-kiviharoztam a fürdöböl.
-Bell!-szólt Zayn, de én nem is figyeltem rá-Bell!-parancsolt rám.
-Mivan?-sírva legugoltam a sarokba.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.
-Semmi.-Zayn felálított a sarokból és magához ölelt.
-De! Valami baj van! Látom.
-Tegnap nem használtunk gumit!!
-De-kezdte megkönnyebbülve-te használsz fogamzásgátlót nem?-Zayn-re rá néztem.
-Egy hete nem..nagyon használtam...Hisz...Mindíg használtunk gumit és így nem láttam hasznát a rendszeres használatára.-Zayn elmosolyodott.
-De ez szuper!
-Nem annyira. Én most nem szerettem volna még gyereket. Persze 1-2 év múlva eltudtam volna képzelni, de most még nem.
-Ja...Most már értem...De...Ha össze jön, akkor mi lesz?-kérdezte.
-Nem tudom...Most túrnézni mész. A túrné alatt nagyon sok minden történhet.
-Elhiszem. De szerintem ezt is megtudjuk majd oldani. Hidd el! Rám bármikor számíthatsz.
-Jó...De senkinek nem szeretném elmondani, mert ha ez az egész csak pánikolás, akkor égö...
-Oké! De...Akkor...Ez azt jelenti hogy..
-Igen. Azt.-Zayn felkapott az ölébe és megcsókolt-De most már pakoljunk.-mondtam.

Miután összepakoltunk Zayn-ék nem sokkal késöbb indultak is.

-Nagyon szeretlek!-mondta Zayn szipogva.
-Én is nagyon szeretlek!-Hope elledzett sírni és Harry-hez bújt. Ahogy Hope-ot ismerem nagyon kifogja készíteni ez az egész.
-Amint lesz valami hívj!-mondta Zayn, mosolyogva.
-Rendben. Úgy terveztem holnap.megyek majd az orvoshoz.
-Az szuper!
-Zayn jössz?-kérdezre Liam, miközbe adott még egy utolsó csókot Sara-nak.
-Megyek!-és még adott egy búcsú csókot.
-Szeretlek!-kiabáltam utána.
-Én is!-kiabálta vissza.

Amint elment a busz Hope mégjobban elkezdett zokogni. Nem szeretem Hope-ot szomorúnak látni.

-Hope kérlek ne sírj!-mondtam nyugottan.
-De...Fáj...-nem tudtam mit mond, hogy érti-Szakított velem.-meglepödtem és Hope leült a földre.
-Mi?-kérdeztem.
-Igen. Harry-vel szakítottunk.
-De miért?-valami miatt megcsuklott a hangom.
-Mert azt mondta, hogy a múlrkor igazad volt. Igazad volt, hogy megváltozott és ö szünetet akar tartani.-Hope az egyik vállamon sírt, Sara pedig a másikon.
-Hope sajnálom! Nem akartam rosszat mondani. Én nem tudtam hogy ez lesz belöle. Sajnálom!
-Ez nem a te hibád. Te csak az igazat mondat. Mint mindíg.
-Hope ne sírj! Kérlek! Nem szeretem mimir sírsz. Bocsi. Sírtok. Gyertek be. Igyunk valamit.

A házba mindenki sírt csak én nem. Tudni illik rólam, hogy ben szeretek búcsúzkodni. Ezért nem szoktam komolyan venni. Ezért nem sírtam. Nagyon megvoltam ijedve, hogy holnap mit fog mondani az orvos. Bevallom inkámb annak örülnék, ha nem lennék terhes, de persze az se akadáj ha igen. Majd meglátjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése