11.fejezet

              Szellemek

Mikor a filmnek vége lett,elkezdtünk arról beszélgetni,hogy velünk történt-e ilyesmi.

-Hát...Akkor kezdem én.-jelentettem ki-Egyszer még mikor 12-13 éves voltam lefekvés elött..
-Bocsi hogy félbe szakítalak.-és elkezdett matatni az ágy alatt.Mikor vissza felült egy takaró vagy pokróc volt a kezében.-Ne röhögj,de ha valami horror sztoriról van szó,akkor mindíg a kezembe van.
-Akkor folytatom.Este már lefekvés elött furcsán éreztem magam.Mintha figyelnének.Apa,aznap nem volt otthon,mert dolgozni ment,így a tesóm a másik szobába aludt.Hajnalban fél három,négy óra között arra keltem fel,hogy valami lehúzza a párnám sarkát az ágyról.Mikor felnéztem hogy ki az,nem volt ott senki.Azután megint,de szintén nem volt ott senki.Miután ezeket megúntam beakartam menni tesómhoz,de mikor felálltam valami nem engedte el a lábam.Mintha 500 kilós súlyt tettek volna a lábamra.Miután sikerült beérnem a szobába,furcsa hangokat lehetett hallani kintröl.
Reggel mikor kimentem a szobába a szekrény tetejéröl leesett egy váza,de szerencsére nem tört össze.-mosolyogtam rá az utolsó mondat után-És veled történt valami?-kérdeztem.
-Szerencsére velem semmi ilyesmi nem történt.-és,megcsókolt.

******** (hajnalban)

-Bell!Bell!-súttogta Hazz.
-..Mivan?Harry?Mit keresel itt hajnali háromkor??-kérdeztem álmosan.
-Figyelj!Hope-al valami baj van,mert fennt ül az ágyon,billeg elöre-hátra és ezt mondogatja:,,Nem!Nem az én hibám!Bell is,megmondja..Nem,nem,nem." És néz a szoba sarkába.
-Neee..Mit csináltatok este?-kérdeztem ilyedten,miközbe a szobába szaladtunk.
-Semmit!Csak a szellemekröl..És..
-Ugye nem mondta el a szellemidézös szöveget?-a szoba ajtaját nyitottam ki.

Mikor a szobába beléptem Hope a sarokba ült és billegett elöre-hátra.Odamentem hozzá és mikor rám nézett meg volt ilyedve.

-Hope!!Mit mondtam?-kiabáltam vele-Meg mondtam,hogy többet nem idézünk szellemet!!Nem??-vettem egy nagy levegöt és megnyugottam-Most csugd be a szemed!
Számolj háromig nyisd ki a szemed és nézz egyenesen rám!-miután ezt megcsinálta rögtön megnyugodott.
-Bell!Bell!-mondta könnyes szemekkel-Én..én láttam..De nem az én hibám..Az nem lehet..
-Nem a te hibád!Nyugodj meg!Az a múlt ez pedig a jelen.-nyugtattam meg.
-De,rám mutatott és...Tudom hogy az én hibám..-mondta miközbe sírt.
-Figyelj!Én is ott voltam.Én is hibás vagyok.Az én hibám.Te csak azután jöttél,de én az elejétöl ott voltam.Én az elejétöl végig néztem..
-De..
-Nem.Felejtsd el!Az én hibám.

Hope megnyugodott és lefeküdt aludni.Mikor vissza mentem a szobába Zayn már felvolt.

-Mi történt?-kérdezte Zayn,miközbe combjaimra feküdt.
-Hosszú...Majd reggel elmondom.Most inkámb aludjunk.-adtam Zayn homlokára egy puszit.
-De,én nem akarok aludni.-jelentette ki Zayn.
-De...Akkor mit akarsz?-kérdeztem értetlenül.
-Téged!-és elkezdte csókolgatni a nyakam és lassan levetköztetni.
-Zayn ne!-sóhajtottam-Komolyan Zayn!Ez tényleng korai.Tudod,hogy nem olyan vagyok mint a többi csaj.
-és eltoltam magamtól.
-Igen tudom.Ne haragudj csak...Nem érdekes. Jó éjszakát..-és elfordult a másik irányba.
-Zayn!Nem úgy értettem.Ne haragudj.Csak ez az egész..-megfordult és megcsókolt.
-Nincs semmi baj.Én nem gondolkoztam.Már nem is egyszer mondtad,hogy nem akarod elsijetni.Bocsi.-és hozzám bújt.

**

Reggel mikor felkeltünk..