25.fejezet

Szünetelés

Zayn szobájában.

Igazából megvallva nem Zayn az elsö,aki ezen a dolgon elgondolkoztatott.De mindenkinek igaza volt és van.Nagyon rosszul érzem magam e miatt.

-Nem tudom.De már egy ideje gondolkozok ezen az egészen és félek,hogt elrontottam mindent.-valamiért könnybe lábadt a szemem.
-De...Most öszintén válaszolj!
-Rendben.
-Miért vártál ennyi ideig?Mert én nemveszem be azt a dunát, hogy nem akarod elsietni.
-Nem tudom.-nagyon elgondolkodtam azon amit Zayn mondott-Vagy is.-az arcomon lefolyt egy könnycsepp-Tudod az elsö,nagy szerelmed nagyon nehéz elfelejteni.És lehet, hogy a változás miatt féltem annyira.-ezt szó szerint a szemébe mondva mondtam.
-Akkor ez azt jelenti,hogy engem nem is szeretsz?-tényleng ez jött le abból amit mondtam?
-De.Nagyon szeretlek.Csak nem tudtam az elején eldönteni,hogy tényleng többet érzek-e irántad mint...-nem akartam neki elmondani,hogy kire gondolok.
-Mint ki iránt?-láttam Zayn-en, hogy tudja kire gondolok.A szemébe néztem.
-Szerintem azt te is tudod.
Kimentem a szobából könnyes szemekkel..
Átmentem a szobámba és átöltöztem sportos cuccba.

-Most hova mész?-kérdezte Zayn sírva a nappali közepén.
-Még nem tudom.-mondtam vörös szemekkel.
-Ennyi?-és csak elmentem az ajtót bezárva magam mögött.

Úgy döntöttem,hogy elmegyek boxolni.Gondoltam valahogy levezetem a csalódást.Csak sajnos ez a csalódás magam iránt volt.Én tartottam gáznak az olyan embereket,akik nem tudnak egy kapcsolatban öszínték lenni, és tessék! Itt vagyok én!

-Helló!-Zavartam meg a boxedzést.
-Elég!-mondta az edzö a két srácnak-Parancsolsz valamit?-kérdezte kedvesen.Szerintem észre vette, hogy valami bajom van,mery feltünöen volt vörös és nedves a szemem.
-Ami azt illeti igen.-mosolyogtam-Ha valaki ad nekem egy kesztyüt, akkor tökéletesen megleszek elégedve.
-Rendben.-az edzö kijött a rindböl és adott egy kesztyüt-Kell valaki segítség, aki megmutatja, hogy mit kell csinálni?-elöntöttek az érzelmek és azt mondtam amit nem kellene.
-Hát...Jó lenne,de ö nincs itt.-vetettem az edzöre egy eröltetett mosolyt.

Elkezdtem boxolni.Persze csak egy boxzsákon.Ami azt illeti az elején nehezen ment,de miután összeszedtem magam eléggé belejöttem.
Késö estig a boxteremben voltam.Nagyon kimerültem,de legalább le tudtam vezetni a feszültségemet valamin.
Hazafelé menet úgy döntöttem,hogy egy hosszabb úton megyek.Szerintem az út felénél jártam mikor hirtelen megjelent pár srác.

-Szia cica!-köszönt az egyik srác.
-Figyelj!-kezdtem.Tudom mások elfutottak volna,meg csöndbe maradtak volna,de én más vagyok-Szerintem te is tudod, hogy amit most mondani akarsz a faszt se érdekli.-szó szerint a kör közepén álltam.Már csak arra vártam,hogy mikor játszunk koszorúcskát-Szóval.Most szépen elmentek vissza buziskodni,ahonnan jöttetek.-mosolyogtam.De ez a mosoly nem örömböl fakadt,hanem idegességböl.
-Elmegyünk csak adj érte valamit.-mondta valaki a hátam mögül.
-Mond mit?-kérdeztem vissza gúnyolódva.
-Mondjuk a szüzességed.
-Most komoly?-fordultam meg-Vedd el anyád szüzességét!-mondtam a szemébe és lefejeltem.
-Te ribanc!Eltörted az orrom!-elmosolyodtam.
-Leszarom.Valaki még?-néztem körbe-Mert csak figyelmeztetek mindenkit,hogy a boxzsákon nem tudtam annyira levezetni a feszültségem,hogy ne tudjalak titeket kórházba juttatni!-mindenki hátraállt-Én is így gondoltam.-és elmentem.

Reggel 6-ra haza is értem.Gondoltam elmegyek mászkálok a városba meg ilyenek.Mikor kinyitottam nagyon halkan az ajtót égett a konyhába a villany.Kíváncai voltam ki az.

-Szia Niall!-mosolyogtam.Megkönnyebbültem,hogy Niall van lennt.
-Szia!Hát te?-láttam nagyon meglepödött-Zayn-t hol hagytad?-kérdezte mosolyogva.
-Még magam sem tudom.-lelombozódott a kedvem.
-Valami baj van?-kérdezte Niall.
-Nem.Nincs.-nem akartam öt fárasztani-De te mikor jöttél?-láttam,hogy Niall is most jöhetett,mert elmenös ruhába volt.
-Vagy 15-20 perce értem haza kábé.
-Akkor most te és Cara együtt vagytok?-mosolyogtam.
-Hát...-Niall elvörösödött-Ami azt illeti igen.-Niall nagyon felvillanyozódott.
-Akkor gondolom töle jöttél.-mosolyogtam.
-Igen.Sajnos hamarabb behívták dolgozni.-Niall egy kicsit elszomorodott.

Zayn gondolom egy pár perce ott állhatott az ajtóban,mert Niall hirtelen megpillantotta.

-Szia Zayn!-köszönt mosolyogva Niall.Hirtelen hátra kaptam a fejemet.
-Szia Niall!-Zayn szemei nagyon vörösek voltak.

Niall és én még egy kicsit beszélgettünk,de annyira nagy volt köztem és Zayn között a feszültség,hogy Niall zavarba jött,így felment aludni.

-Szia!-köszönt Zayn.
-Szia!-köszöntem vissza.
-Hol voltál?-kérdezte.
-Boxolni.-válaszoltam.
-Értem.-kínis csönd lett.
-Figyelj!-mondtuk egyszerre.
-Szóval.-kezdte Zayn-Nem szeretném, ha egy ilyen kis semmiség miatt szakítanánk.-láttam egy kicsit könnybe lábadt a szeme.
-Én se.De lehet hogy...Az utóbbi idöben nagyon sokat veszekedtünk,ezért-megcauklott a hangom szerintem egy kis szünetet kellene tartani.
-Lehet hogy igazad van.-láttam elgondolkozott-Gondoltad volna,hogy ez lesz a vége,hogy szünetet tartunk?
-Hát nem.-felálltam-Sajnálom!-miután kimentem a konyhából, Zayn elkezdett sírni.